The Prodigy interjú - MR2 Petőfi Rádió

"Nekünk ez így pont jó" - The Prodigy interjú, Liam Howlett, Keith Flint, Maxim Reality

Ha van olyan formáció, mely a Sziget-látogatók körében töretlen népszerűségnek örvend, az a Prodigy. Ők adták az idei rendezvény legnagyobb nézőszámú koncertjét, és fellépésük előtt még arra is szakítottak időt, hogy válaszoljanak néhány kérdésünkre.

MR2: Szerintetek mennyiben változott az elektronikus táncszíntér a 90-es évek óta?

Liam Howlett: Rosszabbak a drogok.
Keith Flint: Igen, egyértelműen rosszabb a drogok minősége. Amúgy, nem is tudom. Talán egy kicsit ismét erősebb, a dubstep például egyre népszerűbb, vannak új, izgalmas dolgok.
LH: Fesztiválokon az a helyzet, hogy egyre jobb a kínálat, viszont a korai 90-es években tele voltak az ilyen jellegű rendezvények rockegyüttesekkel, a szervezők kevésbé voltak merészek, több volt az alter-rock zenekar. Ami az elektronikus színteret illeti, nem tudom, máshol mi a helyzet, de Angliában elég jó. A klubszíntér virágzik

Rendkívül egyedi videóklipjeitek vannak. A Smack My Bitch Up ötlete honnan jött?

LH: Szeretünk bizonyos kliprendezőkkel együtt dolgozni. Jonas Akerlundnak volt ez az ötlete, ami nagyon tetszett nekünk. Nagyon extrém klipet akartunk csinálni, és hát nagyon sokan félreértették a dalt.
KF: A csavar a végén a te ötleted volt, nem?
LH: Hát ja, végül is igen, ezt aláírom. Emlékszem, megnéztem a klipet, amikor még nem voltak benne a speciális effektusok, és akkor még nem igazán tetszett, de végül aztán teljesen ledöbbentem.

Ha már említetted, így tíz elteltével mi a véleményetek arról az incidensről, ami köztetek és a Beastie Boys között robbant ki a dal kapcsán?

LH: Hát... nekünk ez már kicsit unalmas. Amúgy nincs harag.
Maxim Reality: Régen volt már.
KF: Így van, régi sztori.
LH: Ma már máshogy gondolkodunk az egészről. Tisztelem a Beastie Boys-t, lezártuk az ügyet, nem foglalkozunk vele.

A Fat Of The Land után hét évig nem jelent meg stúdiólemezetek. Gondoltátok, hogy ennyi idő fog eltelni a következő albumig?

LH: Nem. Nem tudatos húzás volt a részünkről.
MR: Az egy dolog, hogy albumok szempontjából kimaradt hét év, de egyáltalán nem így terveztük. A Fat Of The Land után majdnem öt évig turnéztunk, megállás nélkül. Egyszerűen úgy álltak a dolgok, hogy egy jó darabig nem érett meg az idő arra, hogy kijöjjünk egy új albummal. Ahhoz el kell jönni a megfelelő hangulatnak, pillanatnak, nem működik az ilyesmi gombnyomásra, még akkor sem, ha szerződés kötelezi az embert.
KF: A lemezcég azt várta tőlünk, hogy kiadjuk a Fat Of The Land 2-t, de ez hülyeség, nem lehet ilyet mondani a Prodigy-nek. Ezzel mindössze azt érték el, hogy csak azért sem adtunk ki új albumot, és az ilyen makacsság egy jó ideig távol tartja az embert a stúdiótól. Szóval, vártuk a megfelelő pillanatot. Nektek nagyon egyszerű évszámokban, dátumokban gondolkodni, hogy mi, mikor, mennyi idő után jelent meg. De ha tényleg belegondolunk, hogy mennyit turnéztunk a Fat Of The Landdel, és hát a válogatáslemezünkkel is, akkor ez már nem is tűnik olyan hosszú kihagyásnak, legalábbis nekünk semmiképp. Nektek lehet, meg azoknak, akik várják a következő lemezt. Ezért tartunk most ott, ahol. Nem hinném, hogy bánnánk bármit is, pl. az ilyen szüneteket. Nekünk ez így pont jó.

Keith és Maxim, ti miért nem szerepeltetek az Always Outnumbered Never Outgunned albumon?

KF: Mert...
MR: Már megint a múltban vájkálunk.
KF: Így van, ez is már lejárt lemez. Igazából nem volt komolyabb oka.
MR: Hát ja.
LH: Ez már nem annyira lényeges, hanem az, hogy kijött az új lemezünk, tök jó lett, úgyhogy inkább arról beszélgessünk.

Oké. Hova helyeznétek el ezt a lemezt a Prodigy életműben, hogyan jellemeznétek?

KF: A legújabb lemezünk. Leginkább így tudom jellemezni.
LH: Egyetértek.
MR: Jól fogalmaztad meg.
KF: Ezt a lemezt egy amolyan „nincsenek szabályok” hozzáállással készítettük. A Prodigy-ban persze soha nem voltak szabályok, jöhet bármi, amiről azt gondoljuk, hogy belefér. Ha valamit meg akarunk csinálni, akkor azt megcsináljuk, és nincsenek kialakult sémák. Ettől függetlenül visszatértünk ahhoz a módszerhez, hogy Liam megcsinálja az ütemeket, megalkot egy ötletet, ami aztán együtt továbbfejlesztünk, Maxim és én pedig beleviszünk annyi energiát és tüzet, amennyit csak bírunk. Mindig ott vannak velünk a mikrofonok, és ahelyett, hogy ötletelnénk, improvizálunk valami vokális témát. Aztán vagy működik a dolog, vagy nem. Asszem, ezzel a lemezzel egy teljes kört írtunk le.
LH: Az Invaders Must Die az eddigi legzenekaribb albumunk. Régebben mindig csak ültem egyedül egy szobában, a többiek meg csak a végén csatlakoztak. Most sokat segített, hogy végig ott volt mindenki a stúdióban
KF: Tök jó buli volt.
MR: Rátaláltunk a szabadságra ezen a lemezen. Ahogy Liam is említette, korábban tök egyedül volt a stúdióban, viszont most mindannyian belefektettük az összes energiánkat, az elejétől fogva, és ez szerintem hallható is az albumon.

NI

mr2.hu