Nővérem

Mindene megvan, és azt hiszi, hogy megteheti, hogy úgy beszéljen velem, mint egy ronggyal, mert nem függ tőlem. Anno azért is mentem katonának, hogy ne haljam a lealacsonyító dumáját.
Anyám miatt is nem tudom, mit gondoljak, hogy megengedte, hogy idáig fajuljon, teljesen kiforgatott mindenből, semmim sincs, minden az övé, mert ő az okosabb. /?/
Még az is zavarja, ha csak úgy ott vagyok anyámnál, parancsolgatni akar állandóan.
3 éve tartom a tisztes távolságot tőle. Most kicsit, hogy itthon vagyok közelebb kerültünk, de tudtam, hogy ez lesz a vége, mert akkora egy bunkó. Semmibe néz. Másoknak is hülyeséget beszél rólam, és amikor rokonokkal találkozok, olyan fura dolgokkal jönnek, csodálkozom, hogy azt honnan vették.
Nagyon el van szállva... elég volt. Mit csináljak? Verjem meg? Jelentsem fel, követeljem a jussom?
Úgy jártam mint Apám kisemmiztek,/csak én még statisztáltam hozzá/
Én is elvonulok a saját életembe, abba a kicsibe.
Vagyok az aki vagyok, sajnos kevesen ismernek igazán, mert zárkózott vagyok, de elegem lett, hogy a családom semmibe néz. /és miért nincs önbizalmam? tessék/

Befejeztem, nincs többé.
Anyámmal tartom a kapcsolatot, mert tudom, hogy tönkre tenné ha elfordulnék tőle.

Áhhh, kezd tele lenni./dolgozik a lélek/