Ha kiírom magamból a gondot akkor felismerem és megoldást is próbálok találni rá.
Olvastam egy nem tudományos, de megfogó cikket a szingli, egyedül élő férfiakról.
Miért nem találnak párt a szingli pasik? Nos, én itt felismertem magamat a gátlásos lennék az.
Gátlásos
Tulajdonképpen már akkor elnézést kért mindenkitől, amikor világra jött. Négy testvére volt, ő volt a legkisebb, mégse csinálta meg a szerencséjét, mint a mesében. Sőt, mimindig háttérbe szorították, kiközösítették, csúfolták. Nem volt egy matyóhímzés, de nem is ijesztően rusnya, amolyan átlagos lakótelepi srác. Magának való, fura szerzet. A lányok mindig is izgatták, de nem mert közeledni hozzájuk. Ha valamelyik helyesebb fruska egy tollat kért tőle a nagyszünetben, ő szemlesütve adta oda, szinte páni remegéssel. Volt egy lány az osztályban, akibe belezúgott, csak úgy plátóian, és amikor legyőzve szorongását, randira hívta, csak gúnyos delejes kacaj volt a válasz. A visszautasítás után teljesen bezárkózott. Maradtak a lexikonok, a tekintélyes cd gyűjtemény, és a heti háromszori otthoni erotika.
A gátlásos, gyámoltalan férfi egyre ritkábban mozdult ki a négy fal közül, falta a filmeket, kedvence Pierre Richard volt, szinte példaképnek tekintette. A Félénk vagyok, de hódítani akarokat ezerszer látta, reméli hogy egyszer rá is mosolyog egy Ágnes...
Ez vagyok, de igyekszem megoldást találni. :-\
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése