Nézd, kihunyt a lámpafény,Ahogy az utca kockakövénElgurult üresen egy eldobott szerelem.Kár, hogy szűk lett már a tér,Ennyi emlék a polcra se férAz éjek hűvösek, s fájnak a reggelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése