Megint csak azt tudom mondani, hogy sok idióta és a vele járó mentalitás a siránkozás, de tenni a dolgokért semmit. Én sem vagyok több, de igyekszem a legjobb tudomásommal, igényességgel csendben elvegezni a munkámat, de félek, hogy ez nem elég, mert már a kommunikáción és a kapcsolatokon mullik az előbbre jutás. Hiába vagyok jó, ha nem vagyok a főnök haverja, és nem fényezem magamat.
Kezdek belefáradni abba ami körülvesz. Mindenki a saját életének a kovácsa, de itt nem lehet.... Most, hogy senkim sincs magányomban még jobban magam alatt vagyok. Jó volna valakit szeretni. Még kutyát sem tudok tartani, pedig imádnám.
Készítettem G+ profilt, hogy megmutatom mekkora császár vagyok, de zárkózottságomat nem tudtam legyőzni, privátban osztok a két ismerősömnek aki nem is használja a közösségi oldalt. Erre mondják, hogy lúzer? :-)
Pszichoszingli. ;-)
