Az architekturális vetítés (video projection mapping vagy building projection mapping) művészei egy adott épületre készítenek olyan mozgóképet, animációt, amely igazodik annak architekturális elemeihez. A vetítés kreatívan használja a fényt, az árnyékot és teret, a térmódosítás illuzóját, virtuális mozgatást érve el ezzel.
Az architekturális vetítés műfaja viszonylag fiatal, csak 2005 óta léteznek olyan nagy fényerejű projektorok, amelyek képesek visszaadni a megálmodott látványt. Moholy-Nagy László viszont már 1920-as években foglalkozott a fény általi térmódosítás lehetőségével. 1931-ben megalkotta a Fény-Tér-Modulátort (Kinetikus plasztika, fém és műanyag szobor. A rá vetülő fény a környező falakon színes fényjátékot hozott létre), ebben összegezte a fény alakítási lehetőségeit. Már Moholy is szívesen vetített volna épületekre úgy, hogy bizonyos részeit a szemnek láthatatlanná tegye, de ez akkor még bőven nem volt megoldható. Az állóképpel való épületfestés a 70-es évektől vált elterjedtté, a legnagyobb diavetítés 1978-ban készült a NASA 20. évfordulója alkalmából megtartott Jean Michel Jarre koncerthez.
A mai 3D animációk alapja a valódi tér három dimenziós leképezése, melyet visszavetítenek aztán a falakra. Ezek már olyan komplex vetítések, ahol a valóság és virtualitás határai összemosódnak, a néző nem képes ahgyományos módszerekkl értelmezni a látványt, kizökken a hagyományos eszlelési és érzékelési sémákból, új értelmezési folyamatokra késztet.
Történet Wikipédia
Tudtam, hogy van ilyen, de nem gondoltam, hogy ennyire látványos.
Ilyet látnom kell élőben!!! /tavaly volt a Budai Várban/
Ütős, hatásos, fantasztikus!
A Várban:
Jobbak:
Autós:
YouTube
Bordos.ArtWorks - videomapping, nagyfelbontású 3d animációk architekturális, beltéri és holografikus videó-vetítésekhez!
Visualpower virtuális épületfestő verseny
MTA Székház - Budapest, Széchenyi tér (volt Roosevelt tér) / Döntő: 2011. június 25.
